|
Témaindító hozzászólás
|
2014.11.28. 17:39 - |
 -Én mondtam, hogy nincs bent senki, nem? Fogalmam sincs, hogy te mit hallottál, Kurosawa, de én pont az előbb jöttem ki innen és nem talaltam senkit.-mondtam.
Fogalmam se volt, hogy mégis miből akarhat fegyvert készíteni, itt csak bútorok vannak, semmi más. De nem igazán értettem, amit mondott. Nekem egy kés bőven elég ha gyilkolnom kell. "Tényleg a késem! Annak itt kell lennie a zsebemben."-gondoltam és gyorsan átkutattam a nadrágom összes létező zsebét. Nem volt meg.-"Basszus, de tudom, hogy az este még nálam volt. Akkor mégis hova lett?" -Öm... Izé...-vakargattam a fejem-Nem látott valaki egy kést, ami egy fekete bőr tokban volt. Kábé ekkora lehetett az egész-mutattam a késem méretét, ami úgy 20-30 centi volt.-Valaki? Arra emlékszem, hogy az este még nálam volt, de most nincs meg. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam, még az apámtól kaptam.-mondtam Rina-nak és Kurosawa-nak. "Mit szólna Apa, ha még élne és megtudná, hogy elvesztettem? Sajnálom Apa, sajnálom."-gondolkodtam.-"Ha nem haltak volna meg most nem lennék itt, és azt a kést sose használtam volna gyilkolásra."-emlékeztem vissza a történtekre. Ugyanis azzal a késsel öltem meg az első áldozatomat.
-Na, találtatok valamit?-kérdeztem a többieket.
-Én még mindig szt mondom, hogy nincs itt semmi. |
[12-1]
 Elég sokáig kotorásztam a számomra többnyire jelentéktelen kacatok között. Eltettem egy kést, ami a nyele miatt tetszett meg, és találtam egy pisztolyt is, aminek ezüst, fénylő színe volt, és ránézésre elég erősnek bizonyult. Mást nem tartottam érdemesnek arra, hogy magammal vigyem őket, ellentétben a fiúkkal, akik annyi cuccot vettek magukhoz, amennyit csak tudtak.
- Végeztem, mehetünk. - mondtam, és megindultam a kijárat felé.
- Érdemes lenne bezárni az ajtót úgy, hogy más ne -vagy csak nehezen mehessen be. - gondolkoztam hangosan.
Végignéztem a felfeszített ajtón, de elég reménytelennek tűnt... A zár eltört, az ajtón keletkezett törésen pedig majdnem befért a fejem... Hát, ennyit erről.
- Ötlet? Vagy hagyjuk simán így, hogy mások fele ekkora erőfeszítéssek is bejuthassanak? - kérdeztem kelletlenül, pedig gyakorlatilag megválaszoltam a saját kérdésemet.
Ez van, ennek az ajtónak annyi. - gondoltam, és megrántottam a vállamat. |
 Végighalgattam ami Rina mondott majd Atsushi és én is nekiálltam összeszedni a fegyvereket. Őszintén nem tudtam soha, hogy hova kerül ez a sok fegyver mikor a zsebeim nem feneketlenek így lövésem se volt róla. De mindegy. Nekiálltam elpakolni azt a sok cuccot majd úgy döntöttem megvárom Rinát Atsushi mellett. Odamentem hozzá és vártam, hogy fog-e kérdezni bármi olyat ami a végén még furán jönne le de nem kérdezett semmit. Ennek örültem majd Rinára pillantottam.
"Most mit tegyek? Itt ez a sok fegyver és van köztük robbanóanyag is. Mi van ha a gazdája felrobbantja? Nem ez nem lehetséges. Ilyen nem történhet meg mivel én rendelkezem csak olyan távirányítóval ami minden általam készített fegyvert felrobbant tehát nem lesz baj." gondoltam majd magam elé meredtem és úgy gondoltam nem lesz baj. Így nyugodtan nekidőltem a falnak és vártam, hogy Rina is összeszedje azokat a dolgokat amikre szüksége van lehet akármi. Eltelt egy kicsinyke idő mire Rina is befejezte a "gyüjtögetést" de nem igazán izgaztott mennyit kellett várni. Vártam és kész. Legalább kicsit pihentem, mielőtt továbbmentünk. Mikor Rina odajött hozzánk megkérdeztem.
-Na mehetünk tovább?- vártam a választ de közben már tudtam, hogy a válasz mi lesz. Tudtam, hogy igen lesz a válasz és mégis vártam, hogy válaszoljanak. |
Egy darabig gondolkodtam azon, amit Rina mondott, végül döntöttem.
-Vigyünk el annyi cuccot, amennyit csak tudunk. Engem nem érdekelnek mások, csak az, hogy túléljük ezt az egészet. Szóval vigyünk minden hasznos dolgot magunkkal.-mondtam a többieknek. Részemről ez volt a legjobb megoldás.
"Ha most magunkkal visszük ezeket a fegyvereket, még lehet esélyünk az életben maradásra. Mellesleg minél több fegyverünk van, annál jobb."-gondoltam végig a dolgokat. Aztánm már indultam is, hogy elpakoljam az itt lévő fegyverarzenál felét. Amit hasznosnak találtam, mindent elraktam, késeket, robbanóanyagot, meg hasonlókat.
-Na, mehetünk? Én összeszedtem mindent, amit akartam.- mondtam a többieknek. A zsebeim púposra voltak rakva fegyverekkel, a nadrágom majdnem leesett rólam, de nem igazán érdekelt, az öv megfogta. Már indulni készültem, az ajtó előtt álltam, de még se Rina, se Kurosawa nem jött utánam.
"Jó, megvárom őket. Amúgy se akarok egyedül barangolni egy ilyen helyen, mert még a végén eltévedek. Jé, egy szék!"-gondoltam, majd leültem. Egy kicsit ingatag volt, de legalább nem szakadt össze. Ott ültem a széken és vártam mikor jönnek a többiek. |
Atsushi megtalálta az ajtót, ami - milyen meglepő - természetesen zárva volt, és először ki se tudtuk nyitni... Végül, még mielőtt felrobbantottunk volna az egész épületet, Haruto felfeszítette az ajtót.
Végre bejutottunk a házba.
- Nem az enyém. - mondtam, ahogy a Haruto kezében tartott késre pillantottam. Érdekes íve volt a pengének, kifejezetten tetszett.
- De ettől függetlenül hasznunkra lehet, szóval megtartom... Már ha neked nem kell. - mondtam, és elvettem a kést, gondolva, ha mégis kell neki, majd szól.
- Tulajdonképpen, megvan az esélye, hogy mindenkinek a cucca - már akinek volt, ide lett hordva, ergo amik nem a mieink, azok a többi táborlakójé. Szóval két lehetőség van: Itt hagyjuk ezeket, hogy majd megtalálják ők is, és így visszakaphatják a cuccaikat, vagy elvisszük őket, így előnyt kovácsolva magunknak velük szemben. Ki melyikre szavaz? - kérdeztem egy ravasz vigyor kíséretében.
Ha itt vagyunk, annak nyilván oka van, persze, de nem is ez a lényeg: minél kevesebb ellenfelem lesz, annál könnyebben és hamarabb megtalálhatom azt a számomra egyetlen fontos személyt, akit keresek... |
Lassan haladtunk egy hatalmas ház felé. Majd mivel nem volt ajtja azt kezdtük keresni. Meg is találtuk aztán Atsushi azt kérte robbantsm ki az ajtót.
-Biztos ezt akarod? Mármint megtehetem, de akkor az egész ház összedől. Egy ilyen háznál nem igazán akarok robbantgatni, tehát maradjunk annál, hogy mivel maradt még egy kis fém így azzal talán a nyelvét el tudjuk törni és be tudunk jutni abba a házba- mondtam azzal neki is láttam összerakni egy kisebb feszítővasat. Mikor kész lett odamentem és elkezdtem felfeszíteni z ajtót, amivel sikerrel is jártam. Ahogy tört a nyelv úgy nyílt az ajtó. Mihint kinyílt beléptem a házba. Hatalmas előtere volt és egyetlen lépcső vezetett flfelé. Ezért nem indultam el felfele, hanem szétnéztem az előtérben. Sok kacatot találtam, meg fém hulladékot és.... csodák csodájára a bombáimat. Meg ott hevert még egy kés is ami feltehetőleg Atsushi tulajdonába tartozik. Volt még ott más is de azokat békén hagytam.
-Atsushi, gyere ide és nézd meg mit találtam! Megtaláltam a holmijainkat. Az összes fegyverem itt vn és itt van a késed is. Örülök, hogy nem robbantottam fel semmit. Ha ezt most felrobbantottam volna mind a hárman repülünk a halálba. Szerencsénk volt most a feszítővasas ötlettel. Az életünk múlt rajta- mondtam miközben az összes fegyveremet elpakoltam a zsebeimbe.
-Végre megint van valami a zsebemben.... Ó, ez meg mi a fene? Egy kés- emeltem fel a fura tárgyat. Majd megláttam, hogy valamiféle írás van rajta. Inkább karmolásnak látszott mintsem írásnak. Rina fele fordultam.
-Nem ismerős ez a.... ez a valami? Nem tudom pontosan mi, de az biztos, hogy valamféle írás van rajta. El nem tudom képzelni, hogy mi lehet- a választ várva álltam kérdő tekintettel. |
Miközben követtem Rina-t, hallgattam, ahogy szinte minden feltett kérdésemre válaszol. Aztán magam előtt láttam egy, a többinél sokkal nagyobb házat. Olyan volt, mint egy bérház. "Oda nem lesz nehéz bejutni."-gondoltam.-"Már nem egyszer törtem be bérházakba, hogy megtaláljam a következő áldozatomat." Ahogy egyre közelebb értünk a házhoz, valami érdekeset véltem felfedezni. Mintha az épületnek nem lett volna ajtaja. -Szerintem ennek a háznak nincs bejárata.-mondtam a többieknek. A közvetlen közelébe érve bebizonyosodott a feltevésem, a ház azon oldalán nem volt ajtó.
-Lehet, hogy a túloldalt van.-mondtam reménykedve.-Nincs olyan ház, aminek nincs ajtaja. Ennek is lennie kell valahol.-átmentem a ház másik oldalára, sőt körbementem rajta, mire megtaláltam a bejáratát.
-Gyertek, itt az ajtó!-kiáltottam a többieknek. Megpróbáltam kinyitni, de nem engedett. Akárhogy ráncigáltam. nem nyílt ki.-Van egy kis probléma. Az ajtó nem nyílik ki.-léptem el a kilincstől. "Én be tudnék menni, de ők ketten nem tudnak átjárni falakon, ahogy én. De talán Kurosawa kirobbanthatja. Bár ez egy picit veszélyes lenne egy ilyen régi háznál. Még a végén az egész összedől. De akkor most mit csináljunk? Vajon Rina megint ki tudja nyitni?"
-Ha gondoljátok, én bemegyek és szétnézek. Esetleg megpróbálom kinyitni belülről.-vetettem fel az ötletem, aztán kérdőn tekintettem a többiekre. |
Ásítottam egyet, miközben hallgattam a beszélgetést.
- Tulajdonképpen, Atsushi, mindhárman csak annyit tudunk, mint te, szóval kb. semmit. Nyilván volt rá okuk, hogy minket válasszanak, és nyilván van is egy ember, aki erre a kérdésre tudna választ adni. Na, őt kell megkeresnünk. Bár a helyzetünkből ítélve, ez még váratni fog magára... - mondtam, elharapva a mondat végét.
- Soráról meg annyit, hogy nekem nem szimpatikus, bár el kell ismernem, tényleg elég megfontolt. Nem mutatta meg képességét, és vigyázott is, nehogy megtudjunk róla valamit... Ezért az egyért tisztelem. - fejeztem be a mondandómat egy vállrándítással.
Ahogy haladtunk, egyre közelebb értünk egy a többinél jóval magasabb és jobban karbantartott épülethez. Hasonlított egy 4 emeletes bérházra: egyszerű, szürke színe volt, amit már így is vastagon befedett a por, és ablakok sorakoztak végig rajta rendezetten, egymás mellett. Akár még egy irodaépületnek is elment volna, ha a koszt leszámítjuk.
- Szerintem nézzük meg közelebbről. Bár elég kihaltnak tűnik, hátha találunk benne valami használhatót... De mindenek előtt keressük meg rajta a bejáratot.
Hátrafordultam, hogy ellenőrizzem, nem hagytam-e még el azt a kettőt magam mögül. Úgy tűnt, jönnek velem, szóval magabiztosan megindultam a ház felé, ahol véleményem szerint az ajtónak lennie kellene. |
-Egyáltalán nincs igazad- kezdtem kissé gúnyosan, mert én mindig ilyenekkel a zsebemben járkálok.
-Ó jut eszembe van egy távirányító, ami minden általam készített bombát felrobbant. Szerencsére ezt nálam hagyták. Az ilyen nem csak hogy ritka de nincs még egy belőle a világon. Persze nem mintha bárki is képes lenne lemásolni. De nem ez a lényeg. Igazából pont az ilyen alkalmakra fejlesztettem ki. Azt hiszem jól tettem. És Rina,nemcsak bombákat csinálok, hanem bármilyen fegyvert képes vagyok összerakni, persze ha van elég alapanyag- ez kicsit úgy hangzhatott mintha magamat akarnám fényezni, de nem. Igazából én mindig is iyen voltam. senki nem szólt miatta azelőtt sem, hogy meghaltam volna. De ez már számomra történelem. -Figyeljetek szerintem a későbieken nagyon vigyázni kellene Sorával. Nen tud mindannyiunk képességérő, tehát ez még a mi javunkra is válhat. Nem gondoljátok?- mihelyst kimondtam tudtam, hogy még tervezni fog valamit ellenünk. Elég idiótán nézett ránk tehát lehet. "Valami nincs rendben azzal a lánnyal, de még nem tudom mi. Minél hamarabb kiderítjük, annál több esélyünk lesz utána az életben maradásra. Bár most belegondolva kicsit olyan mint egy orvos. Figyelmes és részletes.... Bár lehet, hogy csak én látom így.... Na mindegy." Kissé fura érzés fogott el, de nem foglalkoztam vele, csak mentem toább és nem kérdeztem rá a többiektől arra amin egézen idáig gondolkodtam. |
-Hmmm... Hát ez tényleg érdekes. Rina, várj meg, megyek én is!-kiáltottam utána, és már siettem is ki a házból. Mielőtt tényleg elhagytam volna, az ajtóból még visszafordultam Kurosawa-hoz.
-Jössz te is?-kérdeztem, de utána már rohantam is Rina után.Később észrevettem, hogy Haruto is jött utánunk, de nem zavart, minél többen vagyunk, annál jöbb. Legalább is szerintem. Út közben aznon gondolkoztam, hogy havá tűnhetett a késem, hogy is kerültem ide, és, hogy mi ez a hely. Nem jutottam túl sokra, mert az előző estéből annyira emlékszem, hogy sétáltam az utcán, aztátn valaki erős utést mért a fejemre. Ezután hatalmas sötétség, és most tessék, itt vagyok. Szóval semmit nem tudok az elkövetőről, a szándékáról, se semmilyen okáról, amiért idehoztak.
-Ömh... Szóval azért hoztak ide minket, mert mások vagyunk?-kérdeztem Rina-t.
-De hogy választottak ki minket? Vagy egyáltalán, miért pont minket?-érdeklődtem tovább, de lehet, hogy már nem is címeztem konkrétan senkinek, csak úgy a nagyvilágba mondtam mindent, amit mondtam. Na mindegy. "Biztos van itt valaki, aki tudja, hogy miért kerültünk ide és miért pont mi. Ebben valamennyire biztos vagyok. Nem biztos, de érzem, hogy lehet itt olyan ember (vagy nem tudom én micsoda), aki tud nekünk erre válaszolni."-gondolkodtam el a dolgokon. Már nem érdekelt ki tudunk-e jutni innen, csak az, hogy legalább megtudjuk, miért kerültünk ide.
-Meg akarom tudni, miért vagyunk itt!-kiáltottam el magam. Erre mindketten kérdőn néztek rám, én meg a fejemet vakargatva mondogattam, "Semmi, semmi.". Közben pedig azon filóztam, miért is mondtam ki hangosan. Ezután némán folytattuk a keresést.
-Amúgy, Kurosawa, magaddal hoztad azt a bombát is, amit csináltál? Mert szerintem egyáltalán nem biztonságos ilyenekkel a zsebedben járkálni.-mondtam Haruto-nak. |
Sóhajtottam egyet.
- Aaaahaa.. Szóval, tisztázzuk: Atsushi átmegy a tömör tárgyakon, te random cuccokból bombát csinálsz, én meg félfarkas vagyok.. Remek összeállítás. - mondtam.
De ha ez az indok, akkor nyilván nem ennyien leszünk... Vagy vagyunk. Ergo akárhányan lehetünk itt, csak még nem találkoztunk, mi? ~Cch... Mintha nem lenne így is elég nehéz megtalálnom azt a seggarcot.. Mintha tűt keresnék a szénakazalban.. Ehh...~
- Egyébként, ha ez a helyzet, akkor nyilván Sora is valami hozzánk hasonló, nem? És ezek után, - nem tudom, ti hogy vagytok vele - de én nem igazán tekintek rá barátként. Ha viszont erős képessége van, akkor szívunk... Mindenesetre, nem ártana szétnézni egy kicsit máshol is. Merre is ment az a csitri? Jobbra, nem? Akkor irány balra. - mondtam, és már indultam is, meg sem várva válaszukat. Atsushi úgyis követni fog, hiszen ezt mondta, a másik srác meg csak nem akar egyedül maradni egy időzített bombával az ölében... De javítson ki valaki, ha tévednék. |
-MÉGIS MIÉRT AKARNÉK MINDENKIT ÁTEJETENI?- kérdeztem kissé mérgesen. -ÉN NEM VAGYOK OLYAN, MINT SORA. ELHÍV, HOGY SEGÍTSÜNK NEKI AZTÁN MEG FAKÉPNÉL HAGY. NE VEGYETEK VELE EGY KALAP ALÁ. ÉS IGEN, MEG IS TALÁLTAM. RINA MIT LÁTSZ OTT A SAROKBAN AHOL AZ A SOK MINDEN VAN?- vártam egy darabig a választ, de inkább úgy döntöttem elmondom.
-OTT A SAROKBAN FÉM VAN ÉS VALAMENNYI ROBBANÓANYAG. NEM ÉRZED? PEDIG AZT HITTEM, HOGY... FARKAS VAGY.- a végét Rina fülébe súgtam, hogy Atsusi ne jöjjön rá.
-LÁTTAM MÁR A FÜLEIDET AKKOR MIKOR LEGELŐSZÖR TALÁLKOZTUNK. DE NEM EMLÍTETTEM. NA MINDEGY- azzal elindultam a sarok irányába. Rögtön megtaláltam amit kerestem. Egy adag fém és pont egy bombára elegendő robbanóanyag.
-TÖKÉLETES!- kiáltottam. -ADJATOK HÁROM PERCET ÉS KÉSZ IS LESZ EGY ÁLTALAM KIFEJLESZTETT BOMBA- kissé mániákusan elvigyorodtam ahogy ezt kimondtam. De hát én ilyen vagyok. Élvezem, hogy újfajta bombákat, fegyvereket csinálhatok. Ez a mániám. -NA KÉSZ IS- mutattam be az alkotásomat az arcomon még mindig mániákus mosollyal. -EZ MÉG SEGÍTSÉGÜNRE LEHET. NEM GONDOLJÁTOK? ÉS ATSUSI, NEM NEM LÁTTAM A KÉSEDET, DE AZ BIZTOS, HOGY NEM HOZTAD MAGADDAL MERT NÁLAM IS VOLT SZÁMOS FEGYVER TEGNAP ESTE, AMIK MA REGGELRE ELTŰNTEK TEHÁT FEL KELL SZERELKEZNEM NÉMI BOMBÁVAL ÉS ILYENEKKEL- az arcomon még mindig ott volt a mosoly de mostmár gyűlölet is társult hozzá, mivel azokat a fegyvereket tegnap akrtam kipróbálni. És nem tehettem meg.... És akkor leesett, hogy azért vagyunk itt mert mi mind mások vagyunk és nem pedig emberek.
-FIGYU MI VAN AKKOR, HA MI AZÉRT VAGYUNK ITT, MERT NEM VAGYUNK EMBEREK VAGY VALAMI HASONLÓ?- tettem fel a kérdést és vártam a rekciókat. |
-Én mondtam, hogy nincs bent senki, nem? Fogalmam sincs, hogy te mit hallottál, Kurosawa, de én pont az előbb jöttem ki innen és nem talaltam senkit.-mondtam.
Fogalmam se volt, hogy mégis miből akarhat fegyvert készíteni, itt csak bútorok vannak, semmi más. De nem igazán értettem, amit mondott. Nekem egy kés bőven elég ha gyilkolnom kell. "Tényleg a késem! Annak itt kell lennie a zsebemben."-gondoltam és gyorsan átkutattam a nadrágom összes létező zsebét. Nem volt meg.-"Basszus, de tudom, hogy az este még nálam volt. Akkor mégis hova lett?" -Öm... Izé...-vakargattam a fejem-Nem látott valaki egy kést, ami egy fekete bőr tokban volt. Kábé ekkora lehetett az egész-mutattam a késem méretét, ami úgy 20-30 centi volt.-Valaki? Arra emlékszem, hogy az este még nálam volt, de most nincs meg. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam, még az apámtól kaptam.-mondtam Rina-nak és Kurosawa-nak. "Mit szólna Apa, ha még élne és megtudná, hogy elvesztettem? Sajnálom Apa, sajnálom."-gondolkodtam.-"Ha nem haltak volna meg most nem lennék itt, és azt a kést sose használtam volna gyilkolásra."-emlékeztem vissza a történtekre. Ugyanis azzal a késsel öltem meg az első áldozatomat.
-Na, találtatok valamit?-kérdeztem a többieket.
-Én még mindig szt mondom, hogy nincs itt semmi. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
