Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Erdő	0 (-)
Gyülekezőhely Tegnap érkeztem erre a helyre. Pontosabban, itt ébredtem, egy kis szobában. Lassan kezdtek visszatérni az emlékeim, és bevillant az agyamba egy kép a régi házunkban lévő levélről. Ez az utolsó, amire emlékszem... Úgy döntöttem, körülnézek odakint. Az ablakból egy hatalmas zászlótaró-szerű rúdra láttam rá, amit törött padok és szikladarabok vettek körül. Kilépve az ajtón végigvizslattam környezetemet, de egyetlen élőlényt sem láttam, csak ütött-kopott, pattogzó vakolatú házakat, és a sötét, sűrű erdőt, ami valószínűleg az egész helyet körbevette... Tábor... Igen, ez a szó állt a levélben. Szóval ez egy tábor.. De akkor hol vannak a "táborozók"? Odamentem a törött padokhoz, és a zászlótartó alján egy elszakadt, sáros zászlót pillantottam meg. Leguggoltam, és a kezembe vettem. Vastag porréteg fedte, de alatta vörös színű volt. Hirtelen a rúd nyikorogni kezdett, és a zászló - a kezemből kiesve felhúzódott a rúd tetejére, és beletépett a szél. Gondoltam, hogy elég fura helyen vagyok, de a maguktól mozgó tárgyakra még nem voltam felkészülve...	16 (2014.11.28.)
Tábor Lassan felültem, kezemet a homlokomra tapasztottam, s mikor leemeltem onnan, ujjamon vér piroslott. Elmerülve nézegettem az éltető és oly ízletes folyadékot, majd lenyaltam és, mint a macskák, mikor valami jó dolog történik velük feldoromboltam. Tekintetem körbevezettem a helyen, ahol voltam. Nem volt ismerős, nem tudtam hol lehetek, ahogy azt sem hogyan kerültem ide. Kezemmel megtámaszkodtam majd feltérdeltem végül pedig felálltam. Sárga szemeim megvillantak a félhomályban. A levegő nehéz volt, minden olyan csendes és kihalt. Faházak álltak elszórva, akár egy táborban. Számon fintor jelent meg és leporoltam fekete felsőmet a rátapadt portól. Résnyire nyitottam ajkaimat melyen még ott vöröslött a vérem, erősen vasas íze mámorítóan hatott, sikeresen elnyomta a mellkasomban dúló fájdalmat egy időre. ~Miért pont egy ilyen helyre kellett kerülnöm…ha megtalálom azt, aki idehozott elevenen megnyúzom és kibelezem.~ morogtam magamban. A fák között halkan felszisszent a szél, megsuhogtatva azok lombjait. Különös volt, de egyszerre utálatos is. Azt a dögöt kellene keresnem, nem pedig kalandtúrázni. Mozdultam. Lépteim halk neszek kísérték, ahogy a száradt faleveleken haladtam. ~Talán ráakadok egy szerencsétlenre, aki megmondja mi a fene van itt.~ hófehér bőröm még sápadtabbnak hatott ebben a szürkeségben, hajam beleolvadt szinte a kapucniba, ami a fejemet fedte. Az egyik ház felé indultam magabiztos lépteim nem árulkodtak semmi nemű félelemről.	6 (2014.11.28.)
TÁBOR-2 -Én mondtam, hogy nincs bent senki, nem? Fogalmam sincs, hogy te mit hallottál, Kurosawa, de én pont az előbb jöttem ki innen és nem talaltam senkit.-mondtam. Fogalmam se volt, hogy mégis miből akarhat fegyvert készíteni, itt csak bútorok vannak, semmi más. De nem igazán értettem, amit mondott. Nekem egy kés bőven elég ha gyilkolnom kell. "Tényleg a késem! Annak itt kell lennie a zsebemben."-gondoltam és gyorsan átkutattam a nadrágom összes létező zsebét. Nem volt meg.-"Basszus, de tudom, hogy az este még nálam volt. Akkor mégis hova lett?" -Öm... Izé...-vakargattam a fejem-Nem látott valaki egy kést, ami egy fekete bőr tokban volt. Kábé ekkora lehetett az egész-mutattam a késem méretét, ami úgy 20-30 centi volt.-Valaki? Arra emlékszem, hogy az este még nálam volt, de most nincs meg. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam, még az apámtól kaptam.-mondtam Rina-nak és Kurosawa-nak. "Mit szólna Apa, ha még élne és megtudná, hogy elvesztettem? Sajnálom Apa, sajnálom."-gondolkodtam.-"Ha nem haltak volna meg most nem lennék itt, és azt a kést sose használtam volna gyilkolásra."-emlékeztem vissza a történtekre. Ugyanis azzal a késsel öltem meg az első áldozatomat. -Na, találtatok valamit?-kérdeztem a többieket. -Én még mindig szt mondom, hogy nincs itt semmi.	12 (2014.12.14.)
Táboron kívül Reggel irtózatos fejfájással ébredtem. Mintha rám esett volna egy üllő, csak nem haltam meg. Arról viszont fogalamam se volt, hogy hol lehetek. Ugyanis egy számomra teljesen ismertlen helyen ébrdtem fel. Furán roskadozó falak vettek körül, olyan volt, mintha bármelyik pillanatban kész lett volna leomlani. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy kimenjek-e innen vagy maradjak és aludjak még. Végül utóbbi mellett döntöttem és lefeküdtem a földre- ugyanis nem volt ágy a házban- és elaludtam. Mikor felébredtem sokkal kipihentebbnek éreztem magam, pedig nem aludtam többet két-három óránál. Mégis sokkal jobban éreztem magam. Gondoltam szétnézek odakint, hátha találok egy kényelmesebb "lakosztályt" a környéken. Mikor kiléptem az ajtón, nem tudtam meg sokmindent elsőre a helyről, mert egy erdővel találtam szemben magam. Egy sűrű, é sötét erdővel benne hatalmas fákkal. Hirtelen új ötletem támadt és visszamentem a házba. Semmi kedvem nem volt egy ilyen helyen körbe-körbe "szédikélni", mert ki tudja mikor ugrik ki valami a fák közül. Komolyabban körbenéztem a házban és rájöttem, hogy itt nincs semmi. Legalább nálam voltak a pengék. "Tényleg a pengék!"-jutott hirtelen eszembe. "Megyek és fogok valamit, amiből vacsi lehet. Meg tudom én védeni magam, nem vagyok már gyerek. Én egy bérgyilkos vagyok, nem érdekelnek ilyen kis dolgok."-gondoltam, aztán kimentem az ajtón. Ismét szembe találtam magam az erdővel, de most egyenesen a belseje felé indultam. Mikor közelebb értem, észrevettem, hogy drótkerítés veszi körbe ezt a helyet. -Francba. Hát ebből nem lesz vacsi.-dünnyögtem csak úgy magamnak. -De ha már itt vagyok, szétnézek egy kicsit.-fordultam körbe a tengelyem körül és elindultam valamerre, így elkezdve a felderítést. Sokáig sétáltam, de nem találtam semmit, csak omladozó falú házakat. Meg egy csomó fát, mikor az erdő felé néztem. Ennyi volt az összes felfedezni való dolog ezen a helyen. -Hát ez aztán nagyon sokminden. Ezért tényleg muszály volt kijönnöm abból a biztonságos házból. Most viszont fogalmam sincs merre is van az én házam, ha nevezhetem így.-mondtam a nagyvilágnak címezve a mondandómat. Visszafordultam és megpróbáltam visszajutni oda, ahonnan jöttem.	11 (2015.01.24.)